„Azok közül, akik mindig velünk tartottak” – Szent Mátyás apostol

Minthogy az áruló Júdás felakasztotta magát, tizenegyen maradtak az apostolok. Jézus mennybemenetele után, pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből.

Lukács ránk hagyományozta Péter beszédét (vö. ApCsel 1,15–26), melyben így érvelt: "Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról." Két jelöltet állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és Mátyást. A sors Mátyásra esett. Mivel a kiválasztás szempontja volt, hogy az apostolnak a feltámadás tanújának kell lennie, Mátyás valószínűleg találkozott a föltámadott Krisztussal.

Mátyás további sorsa ismeretlen. Az apokrif András és Mátyás cselekedetei állítása szerint a missziós területek elosztása alkalmával "az emberevők országa" jutott neki, valószínűleg Etiópia, ahol megvakították és börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását, és András csodálatos módon kiszabadította.

A vértanúhalált állítólag lefejezéssel szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjüknek. Ezenkívül oltalmát kérik a cukrászok, szabók, kovácsok, és mint általában az apostolok, védőszentje a teológusoknak, hittanároknak, misszionáriusoknak is. 

Szent Ilona császárnő az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. Róma a XI. századtól ünnepelte Mátyás napját február 24-én. E nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep. Bár az idők során ezen ünnepek közül sokat eltöröltek, a napokhoz kötődő hiedelmek és hagyományok a nép körében tovább éltek.

                                                                                                                                                                                             Magyar Kurír

Mátyás ugrása

Mátyás névnap február 24-én van a hagyományos naptárakban. Ez alól kivételt képeznek a szökőévek, amikor is Mátyás névnapja Február 25-én van, mivel 24-re bejön a szökőnap. Ekkor a Mátyás és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, melyet Mátyás ugrásának is nevezünk.

 A nép képzelete a szent ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett: mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Sok népszokás kötődik ünnepéhez: ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát; az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járta, hogy ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta. Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: "Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen."