Nepomuki Szent János-templom Szólád
Szólád település első említése 1229-ben történt Villa S. Nicolai de Zoulat néven. Templomáról 1236-ban írnak először. A pápai tizedjegyzék szerint 1333-ban első papja Tamás, 1357-ben János, 1426-ban Márton, 1488-ban pedig Vida Orbán plébános volt.
A török megszállás után a XVIII. sz. elején a hívek lelki gondozását az andocsi ferencesek látták el. A község Árpád kori (tégla) temploma az ó-temető helyén állt, nyomai mára már elenyésztek.
A plébánia újjászervezését Szólád birtokosa, nemes kéthelyi Hunyady Antal indítványozta 1744-ben. Ez évtől ismertek az újjászervezett plébánia anyakönyvei, iratai. A plébánia filiái közül Szárszó, Szemes a Hunyady család uradalmához, Teleki a tihanyi bencés apátsághoz, Őszöd a piarista kusztodiátus mernyei birtoktestéhez tartoztak. A falu első önálló lelkész-adminisztrátora Páter Paulicska Bruno OMF andocsi ferences volt. Első ismert plébánosa Horváth Ferenc 1769-ig szolgált. Őt Kapronczai József (1769-96.). követte, akinek idejében történt az új templom felépítése. Ekkor a község földesura kéthelyi báró Hunyady János volt. Neki köszönhető a mai provinciális stílusú késő-barokk templom 1775-82. között történt felépítése háromemeletes toronytesttel. Az építkezéshez a Balatonszemes határában levő Mindszent pálos monostorrom tégla- és díszesen faragott kőanyagát is felhasználták. (Ez a 2021-es évi épület-felújítási munkák során a vakolat leverése után láthatóvá vált. Ezt megfelelő konzerválás után a lábazat öt helyén láthatóvá tették, az építési munkák befejezése után.) Berendezése (két oltár, szószék, egykori orgona) 1800 körül létesült.
1815. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint: "templom áll erős toronnyal, két haranggal, védőszentje Nepomuki Szent János".
1908. január 1-től a szóládi plébánia élére Schandl József esperes úr került, aki 32 évet szolgált a községben. A szóládi plébániához tartozó fíliális községek: Balatonszemes, Balatonszárszó, Balatonőszöd és Teleki voltak.
1932. május 28. a szóládi plébánia hitéletének kiemelkedő eseménye volt, amikor a szóládi plébánia 400 hívét dr. Rott Nándor "templomépítő" veszprémi püspök bérmálta, a felépült új balatonszárszói templom felszentelésének ünnepi helyszínén.
A balatonszemesi plébánia 1939. január elsejei megszervezésétől kezdve Balatonszemes és Balatonőszöd községek leváltak a szóládi plébániáról. Ekkor lépett hivatalba dr. Horváth Zoltán a nagy tudású és áldozatkész esperes plébános úr, a hittudományok doktora. 40 éven át 1980. április 11-én bekövetkezett haláláig folytatta lelkipásztori szolgálatát a szóládi plébánia területén (Szólád, Balatonszárszó és Teleki községekben). Embert próbáló feladat volt a II. világháború viszontagságain átvezetni híveit és óvni őket a megszállók atrocitásaitól. A háború éveiben a több száz lengyel menekült lelki gondozása is rá hárult. Munkájában 1940 márciusától nagy segítségére volt a magyarul jól beszélő Winczowski Francisek lengyel káplán.
1966-ban a templom javításra szorult. Imrik László soproni építész tervei és irányítása alapján készült a templom külső szigetelése. 1973-ban a homlokzat tatarozását a helybéli Nagy Ferenc végezte. 1978-ban a II. Vatikáni Zsinat iránymutatása szerint a liturgikus tér a szembemisézés érdekében megújult. A tölgyfa oltárt Velényi János Ciprián ciszterci szerzetes tervezte és kivitelezte. 1977-ben villámhárítóval szerelték fel a templomot. Az időközben romossá vált plébánia épületét Dobos Gyula állíttatta helyre, aki 1980-tól Balatonszemes plébánosa 1984-től pedig a szóládi plébánia vezetője is volt. Dobos Gyulát 2011 nyarán Tomanek Péter plébános úr váltotta. Az ő feladatkörét 2016 nyarán Borza Miklós plébános úr vette át, aki a balatonszemesi plébániáról látja el Balatonőszöd, Balatonszárszó, Szólád, Teleki, Kötcse és Nagycsepely községek lelki gondozását. Az ő szolgálata során 2021-ben, a Magyar Kormány hathatós anyagi támogatásával a szóládi templom teljesen megújult.
A templom tornyát egyszerű, cserépfedésű gúlasisak zárja. A templombelső mindkét terét cserép héjazatú nyeregtető fedi, az apszis kosáríve felett kontyolással. A fél-nyereg tetővel fedett
sekrestye az apszis északi oldalához kapcsolódik, keleti felén ablakkal, nyugati felén ajtóval. A hajó északi homlokzatán egy
ablak nyílik. A belső térbe a nyugati toronyalj főkapuján át
léphetünk be. Először a torony földszinti, dongaboltozatos
terébe jutunk, innen újabb ajtó vezet a két boltszakaszos
templomhajóba. A nyugati (kisebb) boltmezőt a két pilléren
nyugvó, enyhén kihasasodó orgonakarzat két szintre osztja. A
boltmezőket hangsúlyos falpillérekre futó hevederek választják
el, köztük csehsüveg boltozattal, párkány csak a falpilléreken
van. A hangsúlyos diadalív után (északi oldalában
szószéklépcsővel) a szentély boltmező azonos kialakítású,
keleti végében, a kosáríves apszisban nagyméretű falfülkével
(az egykori retabulum oltárképének a helye). A belső festés
egyszínű fehér, csupán a boltívek és a párkányok kaptak
pasztell kiemelést. A templom eredeti, 1815 előtt készült
berendezései a főoltár, a mellékoltár, a szószék és az
orgonaszekrény (utóbbi megsemmisült) azo-
nos stílusban készültek.
A főoltár restaurálása is elkészült 2022-ben. Az eredetileg baldachinos, oszlopos retabulumból csak a Nepomuki Szent János oltárképe ismert, másodlagos, egyszerű neobarokk keretben. Az oltárasztal két oldalához csatlakozó önálló lábazati építményeken egy-egy hódoló angyalszobor van, ezek kvalitásos késő barokk alkotások. Az oltár közepén gazdag díszítésű szentségház áll, tetején baldachin nélküli szentségtrónussal. Valamennyi csontszínre festett, aranyozott fa.
A mellékoltáron a stipes felett egyszerű tabernaculum van, felette Szűz Mária angyali üdvözlete oltárképpel, egyszerű, félkörös keretben. Az oltár felett a főpárkány magasságában induló kupolás baldachin a szemközti szószékhez hasonló kialakítású. Felületképzése azonos a főoltáréval és a szószékével.
A szószék hárommezős, körteidomú mellvéd, a mezők közötti lizénákkal, alul tölcséres záródással. A diadalívhez támaszkodó hátfalon félkörös ajtó található (feljárat a sekrestyéből). A hangvető baldachin párkányból induló, rozettákkal díszített gömbkupola, a tetején zenélő angyalok szoborcsoportjával. Festett, aranyozott fa, klasszicizáló késő barokk stílusban.
A felszerelés ötvöstárgyai közül ki kell emelni: A késő barokk monstranciát (úrmutatót), mely kövekkel díszített aranyozott ezüst, a talpán két helyen "ICK" betűjel és virágszerű véset van. Egy aranyozott kelyhet a XVIII. századból, a kehely-csésze alsó részén rátétes minta, szára tagolt, talpazata karéjos díszítésű. Ezüstözött örökmécses tartót, mely XIX. századi klasszicista munka, olajtartálya alatt gazdag, copf jellegű díszítéssel. A templom harangja feltehetően XIX. században készült.
Összeállította: Kiss László amatőr helytörténet kutató