2026. február 7.-i Katolikus találkozóról beszámoló
Részlet Varga László megyéspüspök prédikációjából:
– Akarsz-e bolondnak tűnni Jézusért? Nekem sikerült! – kezdte prédikációját a főpásztor. – Komolyan vettem Szent Pálnak ezt a mondatát: "nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről". S aztán állandóan, újra és újra az evangéliumról és Krisztusról prédikáltam. S az egyik faluban, a képviselőtestületi ülés végén az egyik idős bácsi megkérdezte:
– Plébános úr! Mikor lesz maga végre normális pap?
– Milyen a normális pap?
– A normális pap a prédikációiban költőket idéz és szépirodalmi részleteket, maga meg állandóan ezzel a Krisztussal zaklat bennünket.
– Megígérem, ha ebben a faluban mindenki megéli az evangéliumot, csak szavalni fogok, mert elértem a célomat!
Milyen jó lenne, ha ezért tartanának bennünket bolondnak. Milyen jó lenne, ha sok olyan paptestvér és templomba járó hívő lenne, akit azért nem tartanak normálisnak, mert elüt a többitől, de nem úgy, hogy rossz dolgokat csinál, hanem azért, mert komolyan veszi Jézus Krisztust és az evangéliumot. "Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről!" Ez egy keresztény, katolikus életprogram! Mi lenne, ha őt tennénk az első helyre, s elsősorban őróla akarnánk tudni szinte mindent, s nemcsak meg akarnánk ismerni az Urat, hanem beszélnénk is róla? Az egyik legnagyobb mulasztása az Egyháznak, hogy nem beszél Istenről. A szentmiséken, hittanórákon igen, de nem téma a hétköznapjainkban az evangélium, Krisztus és Isten.
Ennek lehet, hogy az az oka, hogy nem is ismerjük, hiszen ha ismerjük és szeretjük, akkor könnyű beszélni róla. Akiket, vagy amit szeretsz, legyen az a focicsapatod, vagy bármi más, s betölti a szívedet a róla szóló ismeret, arról könnyű beszélni. Mi lenne, ha annyira szeretnénk Jézust, hogy meg akarnánk ismerni? Ha személyes, benső ismeretet alakítanánk ki vele? Ehhez szükség van arra, hogy időt szánjunk rá. Jézus odaad érted mindent, ebben a szentmisében is! Mi lenne, ha megismernénk azt, aki a legjobban szeret bennünket? Aki az életét adta értünk és nekünk? Akkor nem lenne nehéz a föld sójává és a világ világosságává válni. A keresztények közösségei a hegyre épült városok lennének – fogalmazott a főpásztor.
– Ha a föld sója akarunk lenni, akkor meg kell engednünk, hogy az evangélium megízesítse az életünket, örömhírré tegye azt és akkor a világ világosságává válunk. Minél magasabbra helyezzük Krisztust az életünkben, annál jobban betölti a fénye, szeretete, irgalma a szívünket és jellé válunk. Krisztusra mutató jellé, s akkor már könnyű lesz bolondnak tűnni Krisztusért, mert eljutunk oda, ahová az apostol: "nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról…". Legyen így!
Forrás: Kaposvári Egyházmegye